Erdélyi Ősök Napja - Bölön

Az erdélyi portya egy csikóvári szemével

Ez a történet szerdán veszi kezdetét. Levi a megbeszéltek szerint érkezett ezért időben 11 órakor felpakolva, Esztivel és Veronnal kiegészülve útra keltünk Karcagra, a Bene tanyára. Viszonylag korán érkeztünk, majd a lovak ellátása után a város felé vettük az irányt némi ellátmány beszerzése végett. Dolgunk végeztével visszatértünk a tanyára, ahol már Katicáék vártak minket némi frissítővel és egy rövid beszélgetést követően a többiekkel együtt felkészítettük a lovakat és magunkat a gyakorlásra. A gyakorlás végére befutott Sanyi és Péter is! Ezt követte a szerelvények összeállítása és felmálházása, amikor is rájöttünk, hogy némi átszervezésre lesz szükség. A probléma leküzdése után következett a kiadós vacsora és a másnapi haditerv egyeztetése.

Másnap összeszedetten útnak indítottuk Pétert, mivel neki még le kellett vizsgáztatnia a kocsiját, majd nem sokkal ezt követően mi is megindultunk a maradék 3 szerelvénnyel. Utunk Berettyóújfalu felé vezetett, ahova az első megállót terveztük, közben meghallgattuk Laca terveit az Apavári erdő szélén található új tanyahelyével kapcsolatban. A kávészünetet követően legközelebb a határnál álltunk meg ahol a gondos előkészületeknek hála akadálytalanul keltünk át. Nem úgy, mint Nagyváradon, ahol az egymást érő építkezések lassítottak minket. A következő kihívást jelentő szakaszt a Királyhágó jelentette, de Levi még kevés tapasztalata ellenére is sikeresen vette az akadályt. Innen már könnyű szerrel haladtunk tovább Körösfeketetót és Bánffyhunyadot átszelve egészen Körösfőig, ahol Anti komáék már vártak bennünket.

Félúton célunk felé nekünk is és lovainknak is jól esett a hosszabb szünet. Anti édesapja, Gyuri bácsi, Anti felesége és gyermekei, akik éppen családlátogatáson voltak otthon Lettországból, mindenre ügyelve láttak minket vendégül. Meg kell említsem Gyuri bácsi kiváló borait, a kürtőskalácsot, a sofőröknek szánt limonádét és még miegymást. Rövid szusszanás után Anti egy gyors városnézésre invitált bennünket; elsőként az udvaruk feletti dombra mentünk, ahonnét belátni a környéket. Utunk ezt követően Albert bácsihoz vezetett, aki életében ki tudja hány sakkfigurát készített sablon nélkül, szemre egy kis esztergával. Következő látnivaló a helyi mesébe illő református templom volt, közben pedig útba ejtettük Anti saját portáját, ahol láttunk koromfekete bivalyborjakat és a régi műhelyt, ahol megannyi nyereg készült. Amint felértünk a templomba érkezett a hír, hogy a Péter vezette csodajárgány is megjött, közben itt is meghallgattunk néhány a helyhez kapcsolódó regét, majd visszatértünk Gyuri bácsi udvarára.

Rövidesen tovább indultunk immár a teljes hadtesttel, ezt követően még megálltunk egy benzinkútnál, ahol sikerült a kutas ingerküszöbét többszörösen megugranunk, mivel Péter úgy gondolta lelegelteti az egyik járdasziget zöld füvét. A naplementében láttuk még Kőhalom várát, de úticélunkat, Bölönt már sötétben értük el. Miután a lovakat elláttuk és rögtönzött táborunkat felállítottuk még vacsorát is kaptunk, majd nyugovóra tértünk.

Pénteken az ébredést követően kitárult előttünk a hely: egy gyönyörű fennsíkon találtuk magunkat. Reggeli után a szervezőkkel egyeztetve az időt az akklimatizálódásnak szenteltük, ki így ki úgy, volt, aki csepit tartott, Péter pedig Levivel és Esztivel kiegészülve egy rövid felderítő lovastúrára indult. Időnk volt bőven kipihenni a hosszú út fáradalmait, hiszen csak 5 órakor kellett nyeregbe szálljunk. A rövid próbát követően az eső okozta lehetőséget megragadva elmentünk vacsorázni. Este tüzet gyújtottunk ahogy azt a helyiek tanácsolták és viszonylag hamar eltettük magunkat másnapra.

Szombaton korán érkeztek azok, akik a szálláson töltötték az estét, hiszen az előzőnapi eső miatt reggel még Seregszemle főpróbára kellett mennünk és a saját bemutatónk gyakorlására is akkor kaptunk lehetőséget. Rövid szerelvény igazítást követően az időt igencsak benézve rekordidő alatt készültünk el és késés nélkül jelentünk meg. A seregszemlét követően tartotta meg szokásos bemutatóját a csapat, ami számomra és lovam számára az első volt. Nagy Attila sajnos nem tudott velünk jönni így Fehér Józsefet kértük fel műsorközlőnek, aki várakozáson felül teljesített. A vissza jelzésekből úgy érzékeltük, hogy hozta a csapat a kötelezőt és még egy lapáttal rá is tett.

A bemutatóban lovasok voltak: Bene Sándor, Balogh Péter, Mészáros László, Kiss Gergő, Zatykó Levente, Kósa Zoltán, Pető Roland (Huba) és Fekete Ágoston.

Segédeink voltak: Benéné Lajtos Katalin, Gáti Veronika, Kovács Anna, Sebestyén Eszter és Bene Katica.

A bemutatót követően levezetésként szinte kivétel nélkül részt vettünk az ügyességi versenyben, amit Rónai Attila a tábortól a küzdőtérig fellelt ötletekből állított össze. Csapatunkból Balogh Péter II. és Gáti Veronika III. helyezést ért el.

Az ügyességi próbát követően a lovakat igyekeztünk mihamarabb letenni, mivel Pászka Lehel és csapata tartott négylovas bemutatót. A Kassai-féle lovasíjászbemutatót lényegesen túlszárnyalta produkciójuk, a kiemelkedően képzett lovak, a számtalan gyakorlás eredménye lenyűgözően hatott. Ezt nem is részletezném jobban, aki teheti nézze meg saját szemével.

A nap utolsó programpontjaként a lovasbirkózás foglalt helyet. A csapatot hárman képviseltük Huba, Levi és én, rajtunk kívül még egy helyi fiatal, a zágoni Török Csaba indult. Ezt a megmérettetést Péter közvetítése tette a közönség számára érthetőbbé, az igazlátók pedig Sanyi és Rónai Attila voltak. Ez úton is gratulálunk Török Csabának, aki kevés tapasztalata ellenére sportszerű és -értékű teljesítménnyel megnyerte a versenyszámot.

Zárásként nem volt más hátra, mint elfogyasztani a kiadós vacsorát, amihez még édesség is került az asztalra. A vacsorát hosszas beszélgetés és szolid mulatás követte. Miután a tábor és a színpad is elcsendesült Zolta mentőakcióját leszámítva eseménytelenül telt az este. (Az öreg Zolta pályafutása során másodjára mentette meg egy tűzbeesett harcos életét. a szerk.)

A vasárnap délelőtt a szokásos készülődéssel telt, majd a seregszemlén vettünk részt. A délután folyamán az Anda csapat két lovasával kiegészülve tartottunk egy, a közönség visszajelzéseiből igen látványosra értékelhető köböre bemutató mérkőzést, ami elég fordulatosra sikeredett, de végül döntetlen lett. A programok zárásaként került sor az eredményhirdetésre és a szertűzre. Az eredményhirdetést követően érkezett Fülöp Szabolcs, Sanyiék régi ismerőse, aki nem mellesleg Székelydálya református lelkésze és bivalyos gazdálkodó. Az estét ismét közös vacsorával kezdtük, majd a tábort szedtük némileg rendbe, hogy másnap könnyebb legyen a hazaindulás.

Másnap a mi szerelvényünk indult legkorábban, hajnal négyre értünk ki a táborba a szállásról és öt órakor már úton voltunk haza. A korai kelés miatt az út első felét szinte átaludtuk, legalábbis mi az utasok, majd félúton ismét megálltunk Körösfőn. Ezután csak a határ volt említést érdemlő akadály, ahol a nagy létszámú átkelő lassított minket és a déli kánikula miatt többször kellett locsolnunk a lovakat a futóban ezzel enyhítve a meleget. A következő megálló már Karcag, ahol megváltunk Lacától, Hubától és Verontól.

Rövid pihenőt követően indultunk is tovább, így még világosban elértük az otthont jelentő tanyát, gyorsan átpakoltuk az autókat és mindenki ment a maga dolgára.

Köszönöm, ha elolvastad,

Fekete Ágoston
a Csikóvár egyik lovasa