Az eseményről készült videó:

Elérhető médiatartalmak:

Kovács János Mesterszállási író, krónikás beszámolója:

Szép és emlékezetes napra virradtak a kunok 2022. május 1-én vasárnap, amikor a május elseje ünnep mellett az Anyák Napját is ünnepelték az emberek. Ekkor került sor a Kun Hagyományok Napja megtartására Karcag város határában, a Kecskeri-pusztán, Bene Sándor gazdálkodó tanyáján, aki a Pusztai Róka Nomád Hagyományőrző Egyesület vezetője, valamint emeritus nagykun kapitány. S talán nem mindenki tudja róla, hogy a "Honfoglalás" című magyar filmben, amelyet Koltay Gábor rendezett, Bene Sándor játszotta a fiatal Árpádot.

Már a szép tavaszi reggelen rengetegen összegyülekeztek a Kecskeri-pusztán lévő tanyán, ahol már főtt a kasztrojokban a kunok nemzeti eledele, a finom birkapörkölt, mint hungarikum. Sok aggodalomra tehát már nem lehetett ok. A házigazda és barátai, lovastársai már a pusztán száguldoztak "az jó hamar lovak" hátán, hogy Balassi Bálintot idézzük a tavaszi kikelet érzékeltetésével. A tanyához közel pedig szépszámú rackanyáj legelt. A sok parkoló gépkocsi mellett hagyományos öltözetű, nagykalapú pásztorok jöttek-mentek, valamint a gazdáik pórázon nagyszámú kutyákat, pulikat, kuvaszokat, komondorokat, mudikat, agarakat, kopókat vezetgettek. Egy aranyos kis tacskó a lovasbemutató kijelölt színhelyére is behatolt, valamint szívesen barátkozott a szépszámú gyermeksereggel is.

Megjelent a szép rendezvényen a Nagykunság frissen megválasztott országgyűlési képviselője és a Kunszövetség elnöke, F. Kovács Sándor úr is. Őt itt már szinte mindenki jól ismerte, többen gratuláltak is neki a győzelemhez. Bene Sándor, mint házigazda, köszöntötte a vendégeket, majd átadta a szót F. Kovács Sándornak, aki megtartotta ünnepi köszöntőjét. Üdvözölte a népes vendégsereget, a kun hagyományok éltetőit, majd örömét fejezte ki, hogy ezen a szép ünnepi reggelen erre a rendezvényre, a Kun Hagyományok Napjára kerül sor. Ezek a hagyományok több száz, vagy inkább még ezerévesek, amelyek egy részét még az eurázsiai füves pusztákról hozták őseink. A tatárjárás óta itt élő kunok mindig büszkék voltak kiváltságaikra, amelyet IV. Béla király a haza védelméért adományozott nekik. Büszkék voltak szép állataikra, amelyeket nagyszámmal tenyésztettek a mocsaras pusztákon. Büszkék voltak magyar hazájukra, amelyet védtek, keresztény hitükre, amit gyakoroltak és hagyományaikra, amiket híven őriznek a mai napig. A kun hagyományok élése, éltetése, megbecsülése és bemutatása jegyében zajlik ez a mai ünnepség, amelyhez mindenkinek tartalmas, örömteljes napot kívánok, fejezte be köszöntőjét F. Kovács Sándor képviselő úr.

Az ünnepi megnyitó beszéd emelkedett hangulata után vidám, önfeledt percek következtek, amelyet a Nyeszletszájú Bakamászok Gólyalábas Kompánia biztosított, humorral, kommentárokkal, énekekkel, vidám produkciókkal, amelyekbe bevonták a közönséget is. Bizonyítva, hogy bizony a humor, a jókedv s olykor még a csúfolódás sem állt távol kun őseinktől. Ez a műsor mindenkinek nagyon tetszett, de leginkább talán a gyermekeknek.

Ezután következett a Pusztai Róka Nomád Hagyományőrző Egyesület ünnepi lovasbemutatója, amely egy közös nyílzápor kilövésével indult. A bemutató címe a következő volt: "Harc és játék a lovasnomád hagyományban". A lovas csapat a bemutató első részében a kunokra jellemző fegyverek használatát és a jellemző harcmodort mutatta be vágtázó lovak hátán, korhű viseletben. A második részében pedig a nomád lovasjátékokat - köböre, lovasbirkózás, leányrablás, trükklovaglás - csodálhatta meg az érdeklődő közönség. A "játék" cím arra is utalhat, hogy régen bizony a kun gyermekeket még kicsiny korukban játékos formában tanították meg a harci eszközökkel való bánásra, valamint a lovaglásra is. Ezeknek a lovas mutatványoknak, bravúroknak a végignézése szinte kifejezhetetlen élményt nyújtott a közönségnek, akik nagy részben a kun hagyományok szerelmesei voltak, köztük olyan ismert művészek is, akik a kunok történetét és értékeit maradandóan örökítették meg, mint például a jeles szobrász testvérpár, Győrfi Sándor Kossuth-díjas szobrászművész és Győrfi Lajos Magyar Örökség-díjas szobrászművész, akik a "Sárkányölő Szent György"-szobor alkotóihoz, a Kolozsvári-testvérekhez, Mártonhoz és Györgyhöz hasonlíthatók. De voltak itt újságírók, festők, néprajztudósok, fazekasok és egyéb népi iparművészek és alkotók. Részt vett a rendezvényen dr. Fazekas Sándor országgyűlési képviselő úr is a feleségével. A lovas harci és ügyességi verseny során a lovas nomád csapat a legjobb tudását mutatta meg a nézőknek, amely tudásnak több évtizedes gyakorlás volt az alapja. Ezek az emberek szinte összenőttek, egyek voltak a lovaikkal, éreztetve azt a tudást, erőt, ügyességet, bátorságot és hitet, amellyel kun őseink túlélték az elmúlt "zivataros" történelmi századokat. Ezek az emberek a lovagláson kívül értettek az íj, a kelevéz, a lándzsa, a szablya és a karikásostor használatához is. Szinte egy Csingiz Ajtmatov-regényrészlet elevenedett meg a szemünk előtt.

Nem véletlen tehát, hogy az idő is gyorsan röppent, elérkezett a délidő, a finom nagykunsági ételek elfogyasztása, amelyre két helyen került sor: a régi tanya udvarán, valamint az új lovarda épületében lett elfogyasztva a finom ebéd. Utóbbi helyen a falon szép színes fényképkiállítást lehetett látni, amely művészi szépséggel dokumentálta a Pusztai Róka Nomád Hagyományőrző Egyesület elmúlt éveit, eredményeit, utazásait és bemutatóit. A művészi szépségű és értékű fotókat Benéné Lajtos Katalin készítette, aki a rendezvény egyik főszervezője és szintén oszlops tagja az Egyesületnek. A finom birkapörkölt elfogyasztásához a Pipás-zenekar játszott régi nagykunsági muzsikákat és dalokat.

Ebéd után szintén a régi nagykunsági élet egy fontos részletére, a pásztorkultúra bemutatására került sor. Láthattak a vendégek csikós és puszta-ötös bemutatót, a hajdúszoboszlói csikósok közreműködésével. A Nagykunság gazdag, egyedi és archaikus pásztoréletét már a 19. század végén a Túrkevéhez tartozó Ecsegpusztán fedezte fel a jeles természet- és néprajztudós, Herman Ottó, aki ezt az 1896. évi millenniumi kiállításon be is mutatta. Ide magával vitte a híres csikósszámadót, Finta Miklóst is, a kiváló szobrászművész Finta-fivérek nagybátyját. A nagykunsági pásztorélet megörökítésében nagy érdeme volt még a jeles karcagi születésű néprajztudósnak, Györffy Istvánnak is, aki a "Nagykunsági krónika" című könyve mellett számtalan fényképfelvételen örökítette meg a régi pásztoréletet.

Ezután került sor a lovasbemutató helyszínén a magyar kutyafajták bemutatójára, valamint magyar agár bemutatóra. Közben egészen magjavult az idő, a nap is már többedmagával kezdett sütni, a kutyáknak igen lógott a nyelvük. Majd a lovardában lévő másik kiállítás értékelésére került sor, amelyet a rendezvény szervezői hirdettek meg a Karcagi Református Egyházközséghez tartozó tanintézmények diákjai között. Ezeknek a szép gyermekrajzoknak a tárgya szintén a nagykunsági történelem, élet és hagyományok voltak. Ennek a megszervezői és lebonyolítói a következő személyek voltak: Ferenczi Péter Tamásné, Gulyás-Szentesi Katalin és Simonné Fodor Dóra.

Ezután a tanya udvarán különböző ismeretterjesztő előadásokra került sor. Először dr. Nagy Molnár Miklós jeles néprajztudós, a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója tartotta meg érdekes és elmélyült előadását a kunok történetéről, hogyan kerültek ide Ázsiából és hogyan települtek le a mai Nagy- és Kiskunság területén, hogyan váltak az ország védőivé és építőivé. Ezután Albert Krisztián a Kecskeri-puszta történetéről, táji alakulásáról, gazdag növény- és állatvilágáról tartott előadást, amelyeket különböző tárgyi dokumentumok, növények, fészkek, állatkoponyák bemutatásával is illusztrált.

A nap folyamán számos kísérő program tette még gazdagabbá és emlékezetesebbé ezt az ünnepséget. Ilyen volt például a Mudi Fesztivál a Magyar Mudi Egyesület szervezésében, elismert bírák és neves tenyésztők közreműködésével. A szteppei lovasnépek tárgyi kultúrája került bemutatásra a nagyjurtában, valamint csontkovácsok dolgoztak a kisjurtában. Egész nap kézműves bemutatók és vásár volt különböző népművészeti alkotásokból, tájjellegű helyi élelmiszerekből. Az eredeti nagykunsági ételek főzésében a "Horváth-Kert Vendéglő" dolgozói jeleskedtek. Valamint a vendégeknek egész nap rendelkezésükre állt a lovaskocsikázás a Kecskeri-pusztán. Délután még sor került a lovasok körében - a közép-ázsiai sztyeppéken a mai napig igen népszerű - köböre lovasjátékra, mely a Nagykunságban maradt fent a 19. századig.

Szólt még egyébként ez a nap a gyönyörű nagykun hagyományok bemutatása mellett a közösségépítésről, amelyre a mai, egyre borzalmasabbá és bizonytalanabbá váló világban egyre nagyobb szüksége van az embereknek. Hiszen ebben a felpörgő és elgépiesedett világban egyre kevesebbet tudunk magunkkal és egymással foglalkozni. A régi patriarhális életet, a téli tanyázások vidám hangulatát már csak a könyvek lapjairól ismerjük. Újra fel kell építeni és erősíteni bomladozó közösségeinket, megerősíteni a magyar vidék szellemi és művészeti "végvárait", amelyeket már régóta ostromolja a nemzetünktől idegen, globalista és kozmopolita áradat. Bizony jó volt itt, Bene Sándor barátom tanyáján, összejönni, elbeszélgetni régi jó ismerősökkel az élet ügyesbajos dolgairól. Együtt lelkesedni és gyönyörködni a lovasok ügyességében, a vágtató lovak szépségében. Jó látni azokat a gazdag értékeket, amit kun őseink ránk és utódainkra hagytak, s amely örökséget a legjobb tudásunk szerint nekünk is művelni, gazdagítani, gyarapítani és továbbadni szent kötelességünk.

Részletek a rendezvény programjairól