2016.
A 2016-os rendezvényeink táblázatos összesítése az alábbi linken tekinthető meg: https://pusztairoka.blogspot.hu/2016/12/2016-os-osszesites.html
Jászkiséri Lovasnap 2016.09.17.
A szokásos júliusi időpontban országos ítéletidő mondott ítéletet a hagyományait megtagadó világ felett, és elmaradtak még a hagyományőrző programok is, de a szeptemberi pótidőponton csak normális kis őszi eső volt, aminek egyébként is örültünk, minthogy az egyébként kifejezetten jó idei időjárásból az egyébként száraz szeptember szinte kilógott.
A rendezvény viszont szokás szerint nagyon kedves, otthonos volt. Mi 3x2 lóval tartottunk bemutatót a nap elején. 3 irányból kettes futókkal hoztuk a lovakat, Dani Kirgizisztánból Pomáz és Bálint érintésével, Sanyi és Laci Karcagról, és a Balogh család Nagykörűből Attila vezetésével (azaz Attila hozta és vezette a kölcsön kettes futót, amivel Péter lovai jöttek). Péter Sólyom lován ezúttal Benedek debütált: a 18. születésnapján mint lovas harcos először jelent meg a történelem színpadán.
A bemutató után az eső is elállt, úgyhogy szívesen elücsörögtünk a programok, az ismerősök és az ebédek társaságában délutánig, majd az állhatatosabbak fel is ültünk a lovaink ügyességét csiszolni a közben felálló pályán, de végül is a verseny a tombol(áz)ás áldozata lett számunkra, mert a komp miatt a versenyt és a zablánkat hátrahagyva elindultunk hazafelé.
Íme a helyi tévé tudósítása az eseményről.
https://www.jttv.hu/lovasnap-jaszkiseren
Beszámoló a közép-ázsiai portyáról
Csapatunk két lovasa - Stefanek Attila és Leidinger Dániel - augusztus 23. és szeptember 12. között, a Magyar-Turán Alapítvány által szervezett válogatott tagjaként, Kazahsztánban és Kirgizisztánban járt.
A magyar küldöttség két egymást követő rendezvényre volt hivatalos. - Augusztus 27-28-án a Kazahsztáni Talgar városa mellett rendezték meg az "Ulu Dala Ruhy", azaz a "Nagy Sztyeppe Gyermekei" elnevezésű fesztivált, amelyen a csapat tagjai lovas harci bemutatót tartottak. Ezt követően szeptember 3. és szeptember 8. között zajlott Kirgizisztánban a 2. Nomád Világjátékok, amelyen a csapat lovasai szintén bemutatót tartottak, illetve a magyar küldöttség tagjai különböző sportversenyeken vettek részt. A nagy távolság miatt a csapat nem vitt lovakat, hanem mindkét helyszínen helyi lovakkal dolgozott.
Az "Ulu Dala Ruhy" ünnepet egy Talgar város határában található fennsíkon tartották, ahol egyik irányba a végtelen sztyeppe, másik irányba az Alatau-hegység 3-4 ezer méteres csúcsai voltak láthatók. A lenyűgöző természeti környezet mellett számos jurta, kiállító sátor, egy színpad, és az ott zajló számos program színesítette a rendezvényt. A lovas bemutatót tartó csapat dolga nem volt könnyű, mert a helyben kapott lovak lovas harc/lovas íjászat szempontjából képzetlenek voltak. További nehézséget jelentett, hogy mind a lovasok, mind pedig a gyalogos segédek különböző csapatokból valók voltak, így végső soron egy mindenki számára új koreográfiát kellett begyakorolni, amire mindössze fél nap állt rendelkezésre. Mindezt tetézte, hogy a szombati bemutatót követően, vasárnapra nem pont ugyanazokat a lovakat kaptuk meg, amelyekkel előtte összegyakoroltunk. Ennek ellenére a második napra egy egészen színvonalas bemutatót sikerült összehoznia a csapatnak. A rendezvényen való szereplésünket sikeresnek könyvelték el maguk a szervezők is.
A Nomád Világjátékok eseményeinek két helyszín az Issyk kul-tó partján fekvő Cholpon Ata városa, valamint a Kircsin-szorosban több-száz jurtával kialakított tábor adott otthont. A csapat szállása a két helyszín között félúton, az Issyk kul-tó partján volt. Ottlétünket többek között a szálláshely melletti homokos strand, a kellemesen meleg időjárás, a tó hűs vize, valamint a túlsó parton emelkedő, hóval fedett 5-6 ezer méteres hegycsúcsok látványa tette felejthetetlenné.
A megnyitóünnepség helyszíne a Cholpon Atában újonnan felépített stadion volt, ahol résztvevő nemzetek sorában a magyar csapat nagy része is felvonult. (Ide kattintva látható egy tudósítás, a magyar csapat 1:25:15 - 1:26:20 között.) A megnyitót követő napon a Kircsin-szorosban felállított táborban is lezajlott egy nyitóünnepség, amelyen a hazai kirgíz csapat, valamint a türkmén trükklovasok mellett, a magyar lovascsapat tartott bemutatót.(Itt egy kis ízelítő látható, de sok egyéb tudósítás is elérhető.) A helyben kapott lovakkal az előző napon mindössze néhány óra gyakorlásra volt lehetőség, ráadásul több lovasnak lovat kellett cserélnie, mert a lovak egy része félt a fegyverektől és a céltáblaként használt pajzsoktól (s hosszas szervezést igényelt az is, hogy a másnapi bemutatóra ugyanazokat a lovakat kapjuk meg, amikkel gyakoroltunk). A csapatra nagy nyomás nehezedett, ugyanis harmadikként kellett bemutatót tartani, közvetlenül a közönséget teljesen lenyűgöző türkmén lovasok után. Minden nehézség ellenére, a csapat színvonalas bemutatót tartott, kivívva a közönség őszinte elismerését. (Az ünnepségen - akárcsak az előző napi megnyitón - jelen volt egyébként Steven Segal, amerikai színész, harcművész is, mint a rendezvény díszvendége.)
Íme a magyar lovas csapat a Nomád Világjátékok egyik helyszínén: (balról jobbra: Stefanek Attila, Vermes István, Vermes Balázs, Leidinger Dániel, Kiss Péter) (Fényképezte: Erasimus Zsuzsanna)
A sikeres bemutatót követő napokban a csapat tagjai különböző sportversenyeken (kis ízelítő itt nézhető) vettek részt (övbirkózásban, gyalogos és lovas íjászatban, lovas birkózásban, valamint mangalában - ez utóbbi egy logikai játék), amelyeken több érmet is sikerült elhozni.
Csapatunkból Stefanek Attila lovas birkózásban (-70 kg), Leidinger Dániel lovas birkózásban (-90 kg) és lovas íjászatban indult. (Mivel országonként korlátozott volt a nevezhető versenyzők száma, Attila nem tudott elindulni lovas íjászatban.)
A lovas íjászat selejtezői szeptember 5-6-án zajlottak, ahonnan 3 magyar versenyző - Vermes István, Vermes Balázs és Kiss Péter - kvalifikálta magát a döntőbe. A pontszámok alapján, a másik két magyar induló, Leidinger Dániel és Fehér József is bőven belefért volna a döntős csapatba (több pontot lőttek, mint a döntőbe bejutott, mongol, kazah, kirgiz, vagy török versenyzők nagy része), viszont a versenyszabály országonként csak 3-3 versenyzőt engedett a döntőbe. A szeptember 7-i döntőt végül Vermes István nyerte egy kirgiz versenyző előtt. Vermes Balázs 3., Kiss Péter a 4. helyezett lett (Kiss Péter szereplésére rányomta bélyegét, hogy a próbakörben bukott a lovával, ami számára sérülést, íja számár eldeformálódást eredményezett. - Péter egyébként előző nap a legmagasabb pontszámmal jutott a döntőbe.).
Szeptember 7-én zajlott a lovas birkózás is. Míg az íjász versenyek a Kircsin-szorosban felépített tábor mellett voltak, addig a lovas birkózásnak - a csirirt és a köböre mellett - a Cholpon Atában felépített stadion adott otthont. Lovasainknak lenyűgöző élményt jelentett e helyszínen birkózni. Mivel az ázsiai lovas birkózás (kirgizül: er enish) szabályai jelentősen eltérnek az általunk gyakorolt lovas birkózástól, lovasainknak nehéz dolguk volt. A körülményeket némileg nehezítette, hogy Leidinger Dani előző nap lebetegedett, s ráadásul rögtön kifogta a 3. helyen végzett kínai (mongol) versenyzőt; Stefanek Attila ellenfele, pedig meglehetősen sportszerűtlenül, rögtön a kézfogással megpróbálta lerántani őt a nyeregből. A nehezítő körülmények ellenére elmondhatjuk, hogy lovasaink derekasan helytálltak. Bár egyikük sem jutott tovább, csak kemény küzdelmek árán tudták őket legyőzni.
A Magyar-Turán Alapítvány által delegált válogatott csapat összesen 1 arany és 4 bronzérmet szerzett. Aranyérmes lett lovas íjászatban Vermes István; bronzérmesek lovas íjászatban Vermes Balázs, távlövésben Szabó József, övbirkózásban Hagyó Gábor és Tóth Róbert.
A bemutatók és versenyek mellett a küldöttség tagjai számos látogatáson, kiránduláson vettek részt (Kazahsztán és Kirgizisztán területén egyaránt). Jártunk egy híres sassal vadászó családnál, megnéztük a Sharin-kanyont, jártunk Chimbulak hegyén 3200 méter magasan, láttunk több-ezer éves aranyleleteket és sziklarajzokat, jártunk múzeumi kiállításokon, valamint kilátogattunk a Kurgán-fennsíkra, ahol a Kazahsztán egyik jelképének számító "aranyember" sírját is megtalálták.
Ezúton is köszönjük a meghívást, és a gazdag programot a Magyar-Turán Alapítványnak!
Megtiszteltetés számunkra, hogy a magyar küldöttség öt lovasából kettőt a "Pusztai Róka" Egyesület adhatott.
Pomáz, 2016. Földanya hava 15.
Leidinger Dániel
Mezőfény az alagút végén
Hosszú út vezetett a Nagykároly melletti Mezőfény községig, de a kelet-magyarországi alagút végén nem hiába tűnt fel Mezőfény, az Ország immár Partiumként nevezendő részén (minthogy ezek a Részek Erdéllyel együtt Romániához kerültek). Ceterum censeo, ha már román mánia, hogy Rómán keresi önigazolását Románia, el kell mondani, hogy nem a nemlétező román lakosság miatt húzták itt a határt, hanem a létező vasútvonal miatt, amit itt épített ki a Magyar Állam az Alföld szélén fekvő magyar városok összekötésével.
Nem gondoltuk volna, hogy a nyár legnagyobb, s legforróbb hangulatú bemutatója ezen a jeles szeptemberi (vasár)napon következik el a Mezőfényi Lovasnapon. NAjó, talán nem voltak annyian, mint a Kurultájon, de a többezres tömeg messze felülmúlta a kismagyarországi falunapokon általános érdeklődést, illetve érdektelenséget. Mondjuk többedjére tapasztaltuk, hogy a (bármelyik) határon túli közönség jobb állapotban van, mint ebben az önmagát gyarmatosító országban, és pl. a nemzetemelő bemutatónkat is sokkal jobban megbecsülik, mint általában e tájon - kivéve persze a Kurultájon.
A bemutatónk fogadtatása mellett a forró hangulathoz a nyári hőmérséklet is hozzájárult, de a szervezők kedvessége és profizmusa folytán még a kényszerű határátkelés is határtalanul simán ment, bár az egyik határőr humora felidézte a régi csúnya időket. De határainkat átlépve nem küldtük el a fenébe, és a Dunai-szárnyat gyakorlatilag nélkülözve is teljes értékű bemutatót tartottunk 6 lóval, 4 segéddel. (A nyugati dunaiak derékhada épp ugyancsak vasárnap ért haza még keletebbi missziójáról, amiről hamarosan beszámolunk.)
Nyírbátori nyárzárás
A nyár utolsó fellépéseként Nyírbátorba utaztunk, ahol utolsó fellépői voltunk a II. Lovas - Gasztro Fesztivál utolsó napjának, augusztus 28-án este 6 órától. A program szerint 5-től voltunk kiírva, a valóságban 4-től álltunk teljes fegyverzetben a pálya szélére rendelve, de ettől eltekintve igazán kedvesek voltak a (be)szervezőink.
A Fesztivál "gasztro" részéhez is volt szerencsénk az ebédkor, egyébként csak a különböző méretű ketrecekben láttunk különböző megehető jószágokat, a galambtól a versenylóig.
A Fesztivál helyszíne a nagyszerű, új nyírbátori fürdő mögötti lovas létesítmény volt. A fáktól körbevett nagyszerű homokos pályán különböző fogathajtó versenyek fogták a közönséget, akiknek legkitartóbb része a hosszú eredményhirdetés után a mi bemutatónkat kapta jutalmul.
Íme itt egy rövid tudósítás egy majdnem helyi médium által, és várjuk a képeket a nagyon helyi BátorTV-től.
8 lovassal tartottuk a bemutatót és még Sólyom is beugrott. (Valóban vágtába is beugrott Hunorral a dzsigit alatt.) Általában nem voltunk sokkal jobbak a szokásosnál, és majdnem terv szerint sikerült megcsinálni a 3 x 2 féle rohamot is. Élete eddigi legjobbját nyújtotta viszont Áron, aki először vett részt lovon, sőt saját lovával a bemutatón. Az 5 éves Pityke még csodálkozott néhol, de a 15 éves Áron, hogy a kereső is megtalálja: a karcagi Kovács Áron, nagyon jól mutatott a lovon.
Nagyon jól sikerült a rendezvény, viszont a hosszú út viszontagságokkal volt terhes, különösen visszafelé. A nyugatiak persze kényelmes, gyors és drága autópályán haladhattak a Dunáig, de a Tiszai-szárny egyik autójában egy pók tartotta félelemben biológusunkat, míg a másikban az időközben kiesett 5. sebesség tette pörgősebbé a motort és nehézkessé a haladást.
Kurultáj 2016.
Az év legnagyobb rendezvénye, legalábbis amin legtöbben léptünk fel, illetve voltunk jelen, és amin új programot mutattunk be, amit a legnagyobb közönség nézett. Új műsorunk a Dunai műhelyben született meg: a Pomázi Lovas Majálisra gyűlt össze az a minőségű lovas, akik Leidinger Dani vezetésével összerakták a "Fejezetek a magyar könnyűlovasság történetéből" tartalmú összetett bemutatót. Most bővített kiadásban a Tiszai-szárnnyal kiegészítve, összesen 14 lovassal a Kurultáj nagy küzdőterén is ezzel a programmal járultunk hozzá a Programhoz. Ehhez az új koreográfiához a "honfoglalás" kora mellett, a végvári időkből és a szabadságharcból is szövetkeztünk a huszár barátainkkal, így 3+1 jelenetben mutattuk be a magyar könnyűlovasság történetének legfontosabb fejezeteit. A 30 perces előadás végig feszes-pörgős a gondosan felépített szerkezetnek, a gyakorlásnak, a profi lovasainknak és profi segédeinknek köszönhetően. Belülről legalábbis így éltük meg, és erről szóltak a visszajelzések. Dokumentáló képek és mozgóképek tekintetében a Közönségre, köztük a profi fotósokra vagyunk utalva - szívesen látnánk képeket!
A saját bemutatón kívül, megszerveztük a köböre bemutatót és bajnokságot. A szombati közös köbörén 16 lovas vett részt. Ez nagyon harcosra sikeredett, igazi belső birkózásokkal, a legszebb ázsiai hagyományoknak megfelelően, és az európai látványízléstől eltérően. Az elszánt játékosok hamar blokkolták a kitörő vágtákat, és a 25 kg-os kecskét sem dobáltuk úgy, mint amikor a kitömött bőrrel játszunk.A vasárnapi bajnokságra csak a bőre maradt a kecskének, minthogy a hús addigra a bográcsba került. Így könnyebb játékszert készítettünk, amivel a kisebb létszámú, 2 x 5 fős csapatok látványosabb játékot tudtak bemutatni. Izgalmasabb lett volna a bajnokság, ha nem önmagunkat kell legyőzni, de a többszáz lovas közül végülis nem jelentkezett külső kihívó csapat.
A saját programjainkon kívül, a szövetségeseinkkel kiegészült csapatunk mindkét napon teljes számban részt vett a seregszemlén, illetve 2-3 lovassal szerepeltünk az ügyességi és a gyorsasági versenyekben, valamint a közös csatajelenetben, és az esti mulatságokban.
Nagyszerű esemény volt, jó idővel és jó szervezéssel - köszönjük mindenkinek akit-ahogy illet!
A rendezvényről számos beszámoló és képdokumentáció született és kerül még ki a médiába, itt hivatkozunk néhány linket, illetve egyelőre előzetesen mutatunk néhány saját képet, és beharangozzuk a seregszemlét belülről mutató videónkat, amit hamarosan közzéteszünk a youtube-on!
https://hiros.hu/cimke/kurultaj
https://foto.designest.hu/index.php/kep-galeria/category/280-kurultaj-20164-08-13
Saját fotóink:
Szabolcs ünnepén
Július utolsó hétvégéjén névnapi ünnepségre voltunk hivatalosak: Szabolcs ünnepén jelentünk meg Szabolcsban - először plakáton, aztán személyesen. A válogatott közepes csapattal vonultunk fel, 7 lovassal és 6 segéddel. 5 ló jött a Tiszai kamionnal, 2 dunai ló futóval, a 6 férfi mellett Édua dobogtatott még Borussal.
Délután a Tisza-parton kicsit táboroztunk, közepesen gyakoroltunk, majd nagyon bemutatóztunk. 17 órától majd' egy órán keresztül égtünk a harctéren - pedig nem sikerült rosszul a fellépés, csak nagyon meleg volt, főleg a köböre hosszúságához képest. Jól sikerült a közönségből való toborozás is: új birkózó bajnokot avattunk Zalkodról.
Néhány fénykép a megyei médiából itt. (A bemutatónk a 75-87. képeken.)
Este a várbeli program díszleteként is megjelentünk: a Kurul dobosok koncertje alatt - illetve felett és körül - idéztük meg Szabolcs vezér korát, legalábbis 7 lóval kereteztük egybe a dobosokat és a közönséget, végigmenve fenn a sáncokon is körbe. Nagyszerű élmény volt minden jelenlévő számára - köszönjük az ötletgazda-szervező Nagy Gézának, hogy évről-évre igényes rendezvényeivel igyekszik igényt teremteni.
Hortobágyi Lovas Napok 2016.
Pénteken már délre megérkezett a csapat mindkét irányból, összesen 10 lóval. Ezúttal a többi lovas résztvevő között kaptunk helyet az étterem mögött, a lovainkat a mobilboxokban kellett elhelyezni, de hamar nagyszerű táborhelyet találtunk túl a díj- és veszternlovas csodaszállítókon, az erdőben. Jurtaállítás után este 6-tól sötétedés utánig gyakoroltunk.
Szombat délelőtt jól sikerült a sűrített bemutatónk, majd az ebéd, a tábori rekreáció - citeraszóban pácolt hússütéssel - és az esti koncertek is, bár Rúzsa Magditól csak ráadásul tudtuk meg, hogy az édesanyja vett neki kalapot... (Örömmel nyugtáztuk, hogy jól sikerült Lajkó Félix citeráját kiváltani a gitárral.)
Szép tartalmas rendezvény volt, hangsúlyos csikós versennyel, egyéb szakmai programokkal, nyári, de kellemes időjárással és időtöltéssel. Irigyléssel szemléltük például, hogy a vesztern kultúrában a nagyondrága lovak milyen automatikusan dolgoznak a cutting közben, ami azért is praktikus, mert többször használatos a marha: a cutting csak a leválasztását jelenti a jószágnak, nem a levágását. A lovas úgyis a saját fennmaradásával van elfoglalva, miközben a ló tereli alatta a marhát.
Az L. Hortobágyi Lovas Napokon készült képeink IDE KATTINTVA nézhetőek meg!
Szent László Napok - Győr, 2016.
Csapataink bevonultak Győrbe...
Saját képeink Katica fotóalbumából ide kattintva láthatók: