Települési nap - Berekfürdő

A késő reggel folyamán megérkeztünk a Karcaggal szomszédos Berekfürdőre, ahol a jurtaállításhoz már csatlakozott Domokos és Péter is. Szokásos mondásom, miszerint "megkésve bár, de törve nem" itt most nem volt igaz, hiszen időben érkeztek, de Péter törött kulcscsonttal (lásd Kurultáj beszámolója), így elcserélte velem a Sárgát a mikrofonomra.

Miután a jurta felállt, nyergeltünk és öltöztünk, mert díszőrséget álltunk a külöböző protokolláris eseményekhez, majd ezt túlélve megtartottuk az első bemutatónkat, majd ízletes ebédet kaptunk, ezután pedig jól esett a szieszta.

Árnyékot két dolog vetett a dologra: először is Sandri (Bene Sanyiék kisfia) beleütütte az orrát egy darázs (vagy méh) dolgába, amit a szervezete túlreagált, így neki és Katicának  a nap további részére egyéb progjamja akadt, amit végül sikeresen orvosoltak, így ez a dolog is boldog véget ért.

A másik árnyvetőről Péter szavaival mesélnék:

"...a Tiszai-alföld egyik falunapján szerepeltünk lovas csapatunkkal, ahol a falu vezetése által összerakott programban a sztárvendég a közreklámtévé valamelyik aktuális sztárcsináló mű-sorának aktuális kedvence volt, aki a kordagyörgy-zámbódzsimi univerzumban mutatta meg a nézését meg a hányását az aktuális közízléstelenségnek - tényleg érdekes illusztrációja volt a megmenthetetlenségnek, ahogy a vidéki középosztály középkorú háziasszonyai riszálták magukat az operettkultúra aktuális közegében. Intellektuálisan talán még fájóbb tapasztalás volt a gyerekdaloknak álcázott aljaszintű kocsmadalok műsorszáma, ami valóban a kulturális értelmiség minősített árulása, kb. mint a körömvirágnak álcázott körömgomba.

De a kínálatban ott volt a magyar népzene és tánc is, ami olyan ERŐS ALAP, amire valóban lehetne építeni a megmaradás valóságát, nem csak a fizikai megmaradásét, hanem az emberi minőség megmentődését is. Ehhez az kell, hogy a kisebbségi "szobadísz" /maximum "hobbi" kategóriából az élet kereteként és tartalmaként szervesüljön a tájban gyökeredző magyar hagyomány. Mindenesetre öröm volt megtapasztalni, hogy igenis jöttek a visszajelzések a közönségből is, hogy a mi hagyományérző lovas bemutatónk is segített tartani a hitet és mutatni a helyes irányt az emberi akaratok félrevezetett világában."

Szóval a második bemutatónkat a kultúrsokk által feltüzelt hangulatban tartottuk meg, ennek ellenére, vagy éppen ezért ez még jobban sikerült! A produkció után kicsit kapcsolatot ápoltunk a közönséggel, hiszen közel engedtük az érdeklődőket a lovakhoz és egy-két bátor jelentkező még a lovasbirkózást is kipróbálhatta.

MIndezekután lélekben egy kicsit megnyugodva, de az eseményeket emésztve tábort és jurtát bontottunk, majd mindenki útra kelt.

Bors