Szent László Napok - Győr

Újra miénk volt a győri Aranypart, ahol az évek óta rendszeresen megrendezésre kerülő Szent László Napok résztvevői között csillogtattuk tudásunkat.

A pénteki nap a kalandosabbra sikerült utazásé volt, de estére a MÁV minden próbálkozása ellenére is megérkeztünk a helyszínre. Ott tábort vertünk, kipányváztuk a lovakat és villanypásztort állítottunk. Ez talán jól sikerült, mert a Víg Zolcsi által kölcsönadott "villámkezű csikós" még akkor is dolgozott, amikor senki nem kérte. Tudni illik lekapcsolás után is képes volt több csapattagot is megrázó élményben részesíteni, így a  végén már nem csak a lovak, hanem mi is igen nagy tisztelettel álltunk a pásztorhoz.
Az éjszaka nyugodtan, bár kissé zajosan telt, hiszen a győri lovassereg késő estig próbálta a produkcióját és minket ébren tartani. Ebből az egyik biztosan nagyon jól sikerült.

Reggeli előtt mi hatékony gyakorlásba kezdtünk (a késő esti érkezések miatt ez előző nap nem sikerült), majd egy gyors reggeli után máris a felvonuláshoz készültünk. Lélekben, mert a test hűtésére azért még kihasználtuk a Duna vizét.
Persze sokat nem lehetett pancsolni, hiszen a nap egyik legkeményebb feladata, a Győr városát keresztülszelő felvonulás még előttünk állt. A helyzetet izgalmasabbá tette, hogy több újonc lovunk is csatlakozott a menethez, de szerencsére minden komolyabb probléma nélkül helyt áll…, illetve toporogtak, mert pont az ácsorgást annyira nem komálták. De legalább hasonlóan viszonyultak a tevéhez is.
Fürdőidő, Katica ízletes galaburgyija, majd délután következett az igen jól sikerült, bizonyos szempontból különleges bemutató. Domokos lova, Vércse előző nap pihenésre kötelezte a lábát, így Besével, az új lovammal ugrottunk be a helyére, míg Domokos élete első mikrofonozását hajtotta végre. A csere a vártnál is jobban sikerült, mind a két zöldfülű ügyesen oldotta meg a hirtelen jött feladatot. A többiek is kiválóan teljesítettek, remek hangulatú programot nyújtottunk a népes nézőseregnek.
A bemutató után vacsoráztunk, lovat fürdettünk, és megnéztük a győri Ördöglovasok látványos (bár a kelleténél egy fokkal sötétebb) produkcióját. Este beszélgettünk egy jót, illetve a program részeként moziztunk egy érdekeset.

A vasárnap pihenőnap, legalábbis az első fele, sok-sok fürdéssel és Váradi Misi lecsójával. A nap második fele már inkább a szerencsére előrehozott, de eggyel klasszikusabb felállású bemutatóé. Mivel Váradi Zsombi talált a Dunában egy üvegszilánkot (ami miatt össze kellett varrni a talpát), Domokos váltotta őt a lován, míg Nagy Attila rutinosan mikrofont ragadott. Ez a bemutató sem sikerült rosszabbul, mint az előző, így a közönség megelégedésétől kísérve vonultunk le a pályáról.
Ezután sokat nem időztünk az egyre jobban hevülő Aranyparton, lefürdettük a lovakat ls magunkat, megkértük a "delejcsikóst", hogy térjen nyugodni, tábort bontottunk, összepakoltunk és a Pusztai Róka megkezdte hosszú utazását hazafelé.

Bors