Szent László napok - Győr

Péntek délután szép sorban megérkezett a csapat és a helyi erők elől megmaradt helyeket elfoglalva tábort vertünk. Éppen sikerült beszerezni az ellátmányt, amikor betoppant a pusztítónak beharangozott, de szerencsénkre Győrben egészen mérsékelten viselkedő vihar. Úgyhogy mi le is feküdtünk időben, így sátrainkban vészeltük át a nehézségeket. Na nem a vihart (az nem okozott gondot), hanem a győriek dajdajozását. Szerencsére végül sikerült elszenderedni a "szélben lobogó szélzsákok" ellenére is.

Másnap a reggeli után rögtön gyakorlás következett. Gyakorlás után minden szép és jó, élvezném én a strandot is, csak az előző napi viharocska pont annyira hűtötte vissza rendszert, hogy én inkább az alvást pótoltam, de a csapat szorgalmasabb része részt vett a hagyományos győri felvonuláson. Ezek a felvonulások mindig tartogatnak egy-egy meglepetést, most például ágyút utánzó dob terhelte a lovakat és Laca nézte meg közelebbről a macskakövet, de komolyabb probléma nem történt.

A délutánt pihengetéssel, beszélgetéssel töltöttük, majd később megtartottuk a szezon egyik(!) bemutatóját: mindenki hozta a kötelezőt, de azért éreztük hogy tudunk ennél jobbat is. A Váradi-féle lecsós csoda viszont pazarul sikerült, így a győri Ördöglovasok látványos tüzes produkcióját tele hassal, jó hangulatban néztük végig. Estére már csak jó hangulatú sztorizgatás maradt, a citera idén nem került elő, ennek köszönhetően időben sátorba kerültünk.

Vasárnap reggeli után a csapat egy része fürdőzésre adta a fejét, a többiek pedig sikeres lóvásárt csináltak Kolosnak. Miután mindenki visszatért a táborba az előző nap nyomására újra gyakoroltunk egy egészségeset, majd sok huzavona árán majdnem ebédeltünk. A terveinket borította, hogy Laca elintézte a korábbi bemutatókezdést, így az étkezést mindenki későbbre tolta.

Kiderült hogy tényleg tudunk jobbat, a vasárnapi bemutató meglehetősen jól sikerült, nem csak a közönséget sikerült megnyerni, de még mi is meg voltunk vele elégedve. Bemutató után ütemesen pakoltunk és vettünk búcsút az Aranyparttól és egymástól, a viszonylag korai végzés miatt pedig a szokásostól eltérően nem nagyon későn ért haza mindenki.

Jövőre találkozunk!

Bors