Ozora fesztivál
Több szempontból is különleges szereplésünk volt július utolsó lehetőségeként, s talán legkevésbé azért, mert ez volt az első megnyilatkozásunk a Dél-Dunántúlon. Bár már attól módosult tudatállapotba kerültünk, hogy itt az Alföldünk legnyugatibb szélén a síkság (a megszokott hatalmas kukoricatáblával) a dombon van, és a bemélyedő völgyekben harsogó zöld fű fogadott minket és a lovainkat.
Maga a fellépés is különleges volt, mert tizensokéves történetünk talán legrövidebb, de minden bizonnyal legtöbb néző által látott, a legkisebb feladatnak látszó, de különleges terepen és körülmények között, talán a legpontosabban végrehajtandó feladatunk volt egy fesztivál megnyitóján. Egy nagyon hosszú fesztivál nagyon rövid megnyitóján a MÁGLYÁT kellett begyújtanunk egy KATLANban, ami begyújtással jelképesen, hivatalosan és azonnal kezdetét vette a POKOL fortyogása, amibe igazi örült gyalogosrohammal vetették bele magukat a megtisztulni vágyó tízezrek. És itt a lényeg, hogy nem is a fellépésünk, hanem maga a rendezvény a különleges. Hiszen itt a pokoli zene a PARADICSOM rezgését adja a társadalomból kivetkőzött sok kedves embernek, és a többtízezer fesztiválozó valóban Édenkertnek éli meg a többszáz hektáron különleges igényességgel kialakított infrastruktúrát és a valóban különleges programokat. (E beszámoló kereteit meghaladja a fesztivál pontosabb bemutatása, és különösen nem célunk a rendezvény értékelése, de érdemes utána nézni és gondolni, egészen addig, amíg az árnyak mögött árnyaltabb képet is látunk...)
Ide érkeztünk a Fesztivál nulladik napján, 5 lóval, 3 kerékpárral és 2 kisgyermekkel. A rendezvény 5 lovast kért, de Sanyiék családi kirándulást terveztek illeszteni a fellépéshez, a nagykörei tized 3 fiatal vitéze pedig innen indult tovább Balaton-kerülő kerekezésükre - így állt össze a csapat; s persze kedvenc kamionunk és sofőrünk, mindannyian a Tiszai-szárnyból.
Gyakoroltunk vasárnap és hétfőn is, gyakorlásunk a forróság ellenére nem volt felhőtlen, de végül is sikerrel teljesítettük a feladatunkat, úgy a közönség, mint a szervezők megelégedésére. Az utóbbiak külön örültek, hogy az előbbiek veszteség nélkül kerültek ki a rohamjukból, pedig nem kerülték ki a lovainkat. A dombtetőről ereszkedtünk be a katlanba, éppen amikor a Nap kívülről ereszkedett a horizont alá, mi a meggyújtott fáklyáinkkal, mintegy a Nap tüzét be- és lehozva az embereknek, a küzdőteret jelképesen is körbevágtáztuk a fáklyákkal, míg végülis megálltunk az összekészített máglya körül, és fáklyáink kis tüzével meggyújtottuk a Fesztivál hatalmas tüzét.
A lovak és a karcagiak még éjszaka útnak indultak, a köreiek másnap indultak köreikre a Balaton köré, illetve vissza a Tisza Sárga Sivatagjához.
Ezúton is köszönjük a lehetőséget, és a szervezők profizmusát és kedvességét!
BP.
