Ősök Napja - Bugac

Az Ősök Napja (és nemzetközi testvére a Kurultáj) az utóbbi években visszás érzéseket kelt bennem. Egyrészt egy nagyszerű rendezvény aminek jó részese lenni: találkozni sok-sok baráttal, ismerőssel, hasonló gondolkodású emberekkel felemelő élmény.Másrészt egyre jobban érezni a politikai nyomást és a sokszor kialakult káoszt már nem annyira jó érzés. Ettől függetlenül még mindig megéri ellátogatni a bugaci pusztába augusztus elején!

Csütörtök délután szépen folyamatosan megérkezett a csapat a bugaci homokpusztára. Tábort vertünk, majd befáradtunk a szokásos eligazításra, bár számunkra ez sok újat nem tartogatott. Újfent kemény, hosszú lovon ülések és parázs mulatságok vártak ránk a hétvége alatt.
Az eligazítást követően a mindig látványos seregszemle próbája következett, ahol az izgalmat Talpas éves rúgása és a sorban mögénk, sörben messze fölénk kerülő részegesek jelentették.
Az alkohol hangulatfokozó hatásával egyébként nem feltétlenül van probléma (persze felvonuláson nem használ…), de az éjszakai cigánydajdaj a táborhely mellett már nem illik az Ősök Napja összképébe. Ezt jeleztük a mellettünk lévőknek is, akik bár morogva, de tudomásul vették. Egyéb érdekesség nem történt az éjszaka.

A reggel igen hamar lovon találta a csapatot, hiszen kezdtük a saját bemutatónk gyakorlásával, majd következett a Seregszemle próbája és elmaradt a csatáé. Közben szóltak hogy Államnéninek is kellene egyet bemutatózni, de jó munkához idő kell, így a septiben összerakott káosz nem mutatta igazán a résztvevők értékeit.

Az ebéd finom, a csepi rövid, a Seregszemle főpróba hosszú. El is telt a délután.
Vacsora után nem maradt el a mulatás, viszont az éjszakai eső igen. Alvás szempontból pozitív, de Bugacon mindig elférne a víz.

Az Ősök Napja sosem a sok pihenésről szólt, reggeli helyett mindjárt a Puszták Népe ügyességi versenyen vett részt sok lovasunk. A selejtezőn tovább jutottak Sanyi, Péter, Csongi, Guszti és jelen sorok írója is.
Szinte le sem nyergeltünk és már kezdődött is a rendezvény egyik leglátványosabb eseménye, a Nomád vonulás és az azt követő Seregszemle. Nem sokkal utána a nem túlzottan elpróbált Csata sikerült a várhatónál sokkal jobban.
A köböre során már csak az eső jelentett kérdést, de a műsorszám még szépen lement, hangulatos meccseket láthatott a közönség. (Ráadásul rögtön a meccsek előtt kaptam hírt egy eladó lóról, aki azóta a csapat sorait erősíti.)
Az Alföldön meg kell becsülni az esőt, most viszont elmosta a Puszta Vágtát, de a Puszták Népe döntőjét ebben a jóleső időben is megtartottuk. Szép futamokat mentek a versenyzők, nálunk idén Fekete Ágoston teljesített a legjobban (Guszti), a II.helyet sikerült megszereznie.
A nap végén sikerült eljutni vacsorázni, majd mulatozás következett, ami sajnos idén kicsúszott a kezünkből egy kissé. No nem baj, megesik az ilyesmi. Jó éjszakát!

A zárónapon végre volt egy szabad délelőttünk, úgyhogy át tudtuk venni a régóta készülő (és a sok tervezés ellenére további szervezést igénylő) csapatingeket és még a vásárt is keresztül-kasul bejártuk.
Utána a Seregszemlén és a lovasbirkózasban vettünk részt, igen tevékenyenen.
Végül a közönség legnagyobb örömére a mi bemutatónkra is sor került. Nem panaszkodhatunk, egészen jól sikerült és innen is köszönjük Fehér Józsinak, hogy beugrott a műsorközlő megtisztelő szerepébe!
Még meghallgattuk a versenyek eredményeit (Guszti II.helyezett) és elkezdtünk induláshoz készülődni.
A rendezvénytől kaptunk egy szép új jurtát, amit viszont még le kellett bontani. Semmi probléma, profi a csapat, bár a régi jurtáinknál jelentősen nagyobb alkotmányt először meg kellett fejteni, de végül sikerült szállítható állapotba varázsolni. Ezt követően már csak a személyes felszerelés összepakolása volt hátra.
Amint ez megtörtént mindenki hazafelé vette az irányt. Aviszontlátásra!

Bors