Lovasmajális - Pomáz

A csapat évek óta szilárd alapköve a pomázi Lovasmajálisnak. Az esemény a Dunakanyar hagyományőrző lovaséletének egyik legnagyobb gyűlése látványos bemutatókkal és különleges versenyekkel, így örömmel és némi büszkeséggel veszünk rajta részt. A dicsfény az utóbbi időben inkább a hazai pályán mozgó Dunai Szárnyat éri, hiszen az elmúlt pár évben a tiszaiak inkább csak képviseleti és támogatói szinten vannak jelen.

Idén ezt a szerepkört Domokossal és Arival hárman láttuk el, ami nem könnyítette meg az indulást, de mikor a kisasszony végre kiválasztotta a megfelelő báli ruháját sikerült útra kelni és egészen a rendezvénynek otthont adó Magyar Várig meg sem állni. Így a délelőtti programok egy részéről sajnos csak hallottunk, de a 7777 méteres váltóverseny izgalmait már személyesen éltük át. Mégpedig igen jó társaságban, az első fél órát leginkább a sok-sok régen látott ismerőssel és baráttal való nagy találkozás öröme töltötte ki. Közben harsány szurkolással biztattuk a pályán szélsebesen nyargaló versenyzőket. Idén sajnos nem a Pusztai Róka nyerte a versenyszámot, de hát legyen másnak is karácsony, innen is gratulálunk a győztesnek!

A futam után sikeres bemutatót tartott a a csapat, ahol a Dunai Szárny lovasainak a Tiszai Szárny jelenlévő tagjai adtak földi támogatást, én pedig a mikrofon mögül figyeltem egy összeszokott, rutinosan jól sikerült bemutató létrejöttét.

A nap színpadi része ezzel le is zárult, de a neheze még csak most következett. Végigportyáztunk a vásáron, felállítottuk a nem penészes sátrakat (igen, sátrat csak szárazon csomagolunk el hosszútávra, mert különben újat kell venni…) majd bevetettük magunkat az éjszaka nehézségei közé. A sok zene, ének és tánc között további kalandok karibi előszeleként találkoztunk a magyar Karib-tenger kalózai vidám legénységével. Aznap volt a napja, hogy majdnem elkaptuk Jack Sparrow kapitányt, aki sokkal nehezebben szabadult a lovasok társaságából mint azt eredetileg tervezte. Végül minden és mindenki a helyére került, így korán ágyba jutottunk. Korán reggel. "Ágyba".

Másnap. Nem indult könnyen, de hát aki este legény, ahhoz reggel tessék türelemmel és megértéssel viszonyulni. Szerencsére nem kellett nagyon kapkodni, a családi nap is hozzánk hasonlóan komótosan vette kezdetét. A családi rész már csak a részünkről is hangsúlyos volt, hiszen nagyapától unokáig képviseltük magunkat, ahol az ifjú Balambér csillogó szemmel és igen aktívan szemlélte a különböző programokat.

Második nap a nomád lovassportok kapták a főszerepet. Igen kemény csatákat vívtunk lovasbirkózás közben, ahol az első helyért való veszettül kemény harcban Turtsányi Gabóval szemben maradtam alul. Életem legkeményebb menetén vagyok túl, a mérkőzés után két hétig mozdulni sem szívesen mozdultam, de az örökös bajnok is megdolgozott a címéért. Végül a köböre rövid, de cseppet sem unalmas bemutatása sem maradt el, izgalmas meccset játszott a rendezvény lovasaiból verbuválódott két lelkes csapat.

A végéhez közeledett a mozgalmas hétvége, részünkről már csak a táborbontás és a búcsúzkodás volt hátra, a hétvégi versenyek eredményhirdetését sajnos csak fél füllel hallottuk, de mindig jó egy ilyen színvonalas, lassan-lassan patinássá érő rendezvény részese lenni. A Pilis-Dunakanyar lovasélete sokkal szegényebb lenne a pomázi Lovasmajális nélkül.

Bors