Lovas Tor(ta)túra

2024. nyarának legmelegebb hetében (július 17-20) csapatunk tiszai szárnyának keménymagja lovastúrára adta a fejét. Az eredetileg három naposra tervezett túra céljául a Karcag-Nagykörű-Karcag útvonalat tűztük ki.

1. nap - szerda

A tervezett hajnali 5 órás indulás helyett fél 7 körül sikerült végre útra kelnünk három tanuLÓ (Batur, Bese, Szelim), és egy vezeték lóval, esetünkben Talpassal, aki vállalta a fegyverhordó, büféskocsi és DJ szerepét.

Az első pár száz méteren szükségszerű volt ötven méterenként megállni szerelvényt igazítani, majd mikor összeállt a batyu, sikerült végre nagyobb léptékben haladnunk. Így a Kecskerit, és a Hármashatárt magunk mögött hagyva nagy tréfálkozások, sztorizások közepette délben Fegyverneken szédültünk le lovainkról egy másfél órás csepi erejére. Ezt követően újult erővel indultunk neki az előttünk álló nyolc km-nek.

A lovastúra egyébként kiváló tanulási lehetőséget nyújt a fiatal lovak számára. Ezalatt (jobb esetben) hozzászoknak a közúti közlekedés, és a hirtelen érkező ingerek jelenlétéhez is. Így sikerült zökkenőmentesen átkelnünk a három fiatal és egy tapasztalt lóval a Tiszán, komp segítségével.

Hőseink ezen a ponton megérkeztek Nagykörűbe, amely helység híres-nevezetes saját időszámításáról, nyugodtságáról, valamint új lombkorona tanösvényéről.

Szerencsére a helyi csapattagok (Bors szülei) készültek érkezésünkre, s ínycsiklandó finomságokkal várták kiürült bendőnket.

Hogy ti is átérezzétek rossz sorunkat: miután Péter segítségével elszállásoltuk lovainkat, indulhatott a kemény tortúra, a habzsi-dőzsi. Kezdésnek egy kis friss gyümölcsleves fagyival, majd a következő napokban carbonara, tokány, palacsinta, bundáskenyér, de még tiramisu is került a terítékre Benedek édesanyja, Juditka jóvoltából, aki hajlandó volt négy napon át etetni, elszállásolni, egyáltalán elviselni minket. Örök hála érte!

Miután megtömtük pocakunkat, jólesően megmártóztunk a Tisza habjaiban, majd egy kis "nem-tom szilva" pálinkával zártuk ezt a kimerítő napot.

2. nap - csütörtök

Csütörtökön kötelesek voltunk kipihenni az előző nap fáradalmait, ezért lazára fogtuk a programot. Így nyílt lehetőségünk például megnézni a Vérapó című filmet is, ami egyébként fényévekkel jobb volt, mint ahogyan azt ránézésre el lehet mondani róla. A délután folyamán ránéztünk a lovakra, s újra strandoltunk egy kicsit.

Éjszaka pedig, miközben csapatunk Gladiátor maratont tartott, egész nagy vihar kerekedett, ami később kisebb fejtörést is okozott számunkra.

3. nap - péntek

Az előző éjszaka égi háborúja miatt pénteken nem járt a komp (bár ezt mi előre nem tudtuk), így eldöntöttük, hogy a visszautat elhalasztjuk szombatra. Ezzel egyidejűleg elterveztük, hogy produktívabb programokat iktatunk be a napirendünkbe, így jutott kiemelt szerephez az újabb fürdőzés mellett a teknős kifutó építése és egy salgópolc összeszerelése is.

Délután lovagoltunk egyet a környéken. Ezúttal azonban Talpas szolgálatait kellett igénybe vennem, mivel Szelimre rájött a biccenthetnék, ő azonban vezetéklóként közel sem funkcionált olyan jól, mint elődje, ugyanis előszeretettel állt meg útközben legelészni, majd kedve szerint előrevágtázott, amivel őrületbe kergette többi hátasunkat.

Ezen fáradalmak után az este folyamán egy nagy adag popcorn kíséretében nekiláttunk az Aljas nyolcas kivégzéséhez (erre természetesen csak a napi pálinkaadagunk bevitele után került sor)...

4. nap - szombat

Utolsó nap Juditka kiadós reggelije után könnyes búcsút vettünk, s elköszöntünk vendéglátóinktól. Visszafelé is csúszással indultunk, de ennek ellenére ez nem volt olyan megterhelő, mint odafele úton, mivel az időjárás is kedvezett számunkra.

Szelim azonban továbbra is biccentett, így maradt az előző napi felállás, egészen addig, amíg elértük a hármashatárt, és rá nem jött, hogy hazafelé tartunk. Ekkor aztán padlóvágtában, csomagomat elhagyva indult meg hazafelé, majd végül hős cowboy-já avanzsálva Csongi, Batur hátán utána vágtázva megmentette a helyzetet.

Ezután többnyire lépésben immár Szelim hátán battyogtam tovább, s szépen lassan, nagy szenvedve elértük végállomásunkat, a Bene tanyát.

Alaposan átgondolva helyénvalóbb lenne a túránkat lovas vakációnak nevezni, de összességében mindannyian jól éreztük magunkat, s betudható csapatépítő tréningnek is. Jövőre készülünk több napra, nagyobb távra!

Ari