Kurultáj

Az idei évben Kurultájt tartottak a bugaci homokon, mi pedig jó szokásunkhoz híven részt vettünk a három(+ egy) napos rendezvényen.

Én és a dunai szárny előörse már csütörtök délután megkezdtük a megérkezést. Területet szereztünk a rekordlétszámmal érkező csapatnak, részt vettünk a kötelező eligazításon és a közben történő csatapróbán, jól megvacsoráztunk, kicsit csacsogtunk, majd nyugovóra tértünk. Testben és lélekben készültünk az előttünk álló napokra.

A péntek reggel és délelőtt viszonylag csendesen telt. A helyszínen ébredőknek legalábbis, viszont a csapat nagy része csak aznap érkezett meg egy fokkal nagyobb szervezést igénylő módon, mint azt szerették volna. Szerencsére végül minden ló a szállítóba, minden lovas és segéd az autóba és végül mindenki a bugaci pusztába érkezett.

Érkezés után tábort vertünk, a hősiesen meg- és fenntartott területre elszállásoltuk a hátasokat, majd jött a kötelesség!

Az ajándékba kapott, azóta többször jó szolgálatot tett, de egyáltalán nem kicsi jurtát fel kellett állítani. Szerencsére nem volt éppen hideg, szóval igazi hősokként hajtottuk ezt végre a magunk hangos, vidám módján.

Nem könnyen tehát, de a jurta állt, a csapat pedig lóra szállt, hogy kiállja a civil ruhás próbát, ami azért nem tartozott a nap legnehezebb feladatai közé.

A próba után először vacsorát adtunk a lovaknak, majd magunkat is elláttuk, innen pedig egyenes út vezetett az igen jól sikerült esti (majd éjszakai, végül hajnali) mulatozásba. Sokat dobott az estén Blanka és vőlegénye, Márton zenei közreműködése, nélkülük bizony elég félnótás lett volna a társaság, de segédletükkel sokmindenki nótáját el tudtuk húzni. Szóval korán ágyba kerültünk. Korán reggel…

Sokáig nem tudtunk heverészni, mert másnap reggel nagyon hamar elkezdődtek a különböző programok. Az ügyességi verseny szinte még félálomban érte a a későn ébredőket, viszont a nem sokkal később kezdődő nagy programokra már mindenki lóra került. Tényleg szinte mindenki, a húsz éves Pusztai Róka húsz lovassal vett részt a rendezvényen, ezzel (nem megerősített információk szerint) mi voltunk a legnagyobb létszámmal! Részt vettünk a Nomádvonuláson és a Seregszemlén, megharcoltunk a Csatában, viszont sajnos a látványos Nomád Esküvőn nem tudtunk részt venni, hiszen annak próbája sok szervezés árán számunkra kedvezőtlen időpontra került. No nem mintha nem lett volna elég dolgunk, például a Csata végeztével Bálint gyorsan részt vett és így tovább jutott a Puszta Vágta elődöntőjén.

A leheletnyi ebédszünetet követően következett az országos bajnokság döntőjének becézett köböre mérkőzés, ahol papíron a Pusztai Róka és a Turán Alapítvány csapata mérkőzött meg egymással, viszont a homokon az Egyesület adta mindkét csapat játékosainak jelentős részét. Így kemény küzdelem után átvitt és szó szerinti értelemben is legyőztük önmagunkat.

Az esti program a szokásosan alakult, vacsora majd az előző estit nem felülmúló, de még így is remek mulatásnak köszönhetően korán feküdtünk. Megint…

Mivel idén nem tartottunk saját bemutatót, így a nap első fele szokatlanul könnyeden telt. Hosszú évek óta először jutottunk el a vásárba emberi időben, nem pedig zárás környékén, ahol alaposan körbe is néztünk, aminek meg is lett az eredménye, könnyebb zsebbel, kalaposabb fejjel hagytuk el a tetthelyet.

De nem nyaralni járunk a rendezvényre, kicsivel később az általunk szervezett és vezetett lovasbirkózó versenyen már rekordszámú résztvevőt koordináltunk. Izgalmas, fordulatos mérkőzéseket láthatott (és amennyire tőlem telt hallhatott) a nagyérdemű. A három súlycsoport három színtéren küzdött egymással, szóval mindenkinek jutott látnivaló. A rekordszámú résztvevő okozott némi szervezési feladatot, de a nyilvánvalóan jelenlévő hibák ellenére is pozitívan zárult a program.

Délután Bálint döntött úgy a Puszta Vágtán hogy könnyedén és elegánsan elsőként érkezik a célba, úgyhogy utána már csak az eredmény hirdetéseket kellett kivárni. Mondjuk ez nem volt egyszerű feladat, de végtelennek tűnő várakozás után hivatalosan is megtudtuk az eredményeket.

Ahogy a népdal mondja, haza is kéne már menni, úgyhogy el is mentünk gyorsan jurtát bontani. Kár hogy csak lassan sikerült, mert beköltöztettek egy keleti delegációt, őket pedig nem akartuk magunkkal vinni, így meg kellett várni, míg kiürül a jurtánk. Közben megalkudtunk egy jó vacsorára meg beszélgettünk egy rendeset, de azért nem bántuk mikor végre a jurta is a helyére került. A lemenő Nap utolsó sugarai már a tábor bontásánál találtak minket, de nálunk gyorsabban tért aludni az égi tűzgolyó, így a hazaérkezést már mindenki sötétben oldotta meg.

Bors