Kötöny kán szoboravatása - Nagy-Purgány halom

A nyár egyik rövidebb kalandja során hazai pályán játszottunk, hiszen Karcagtól nem messze, a puszta közepén tartottunk egy hatlovas bemutatót az ősi Nagy-Purgány halom tetején elhelyezett emlékmű, Kötöny vezér szobrának avatásán.

Mivel nem volt igazán távoli a helyszín, ezért a szállítás hibrid módját választottuk, négyen lábon tettük meg a bő húsz kilométeres távot, míg két paripa a lószállítót kapta. Sok izgalom nem adódott menet közben, a szántóföldesített alföldi tájon még egy egészségeset eltévedni is nehézkes, így viszonylag probléma nélkül, időben értünk a helyszínre. Legalábbis mi lábon járók. A keréken érkezőknek feladta a leckét a sivatagosodó tájon felvert nagy mennyiségű és a lószállítóba bepotyázó por, így eldőlt hogy hazafelé már mind a hat jószág lábon megy.

Érkezésünk után pár falattal már a bemutatóhoz készülődtünk. Bemelegítettük a segédletet, felkészültünk az év EGYIK bemutatójára. Persze, ha már rendezvény, akkor meg is kell nyitni, aminek meg is adták a módját. Az előadások és beszédek végeztével nekiláttunk őseink dicsőségének megidézéshez, ami tisztességesen sikerült is, az egyetlen különlegesség Csongi rögtönzött dzsigitelése volt. A dzsigit a lóról vágta közben való fel és visszaugrás, a dolog egyetlen szépséghibája jelen esetben a két mozdulat közötti földön eltöltött idő. Tehát Csongi először a földre ült nagy lendülettel, majd egy hangsúlyosabb, jelentőségteljes és a legkevésbé irodalmi szusszanás után vissza Baturra, így mindnyájan szépen végigcsináltuk a bemutatót.

A feladatunk viszont még nem ért véget, hiszen a díszt mi álltuk a szép, hooosszúúúú beszédek alatt. Megcsodáltuk a felállított ősi vezért, majd gyors falatozás és egy kis pihegés után hazafelé állítottuk lovaink fejét. Mondjuk Huba Ajsájának ez kicsit nehezebben jött össze, az elején önműködő ló alternatív utakat járt be, de miután sikeresen nem fulladt bele egy csatornába inkább kéz alá vettük. Innentől mindenféle izgalom nélkül kocogtunk haza jó hangulatban , nagy melegben és szálltunk le otthon a nyeregből. Mint később kiszámoltuk majd' 50 km és közel 8 óra lóháton töltött idő után, így mikor végre ágyba kerültünk sokat már senkit nem kellett ringatni.

Bors