Ifjúsági edzőtábor

A nagy ozorai esemény után regenerálódó fiatalokra rögtön a tábor előkészítse várt, így még aznap nekikezdtünk rendbe hozni a jurtákat, kitakarítani az étkezőtetőt, rendezni a lovardát és elvégezni az egyéb apróbb feladatokat, mint például a felszerelések rendszerezése.

Másnap reggel az edzőtáborozók is megérkeztek, de sokat nem pihenhettek, mert a holmik lepakolása után azonnal nyergelésbe fogott a társaság, majd lóra ült és el is kezdődött a tábor első edzése.

A táborozók kellemes nyeregben és szinte kellemetlenül melegben gyakoroltak alaki lovaglást, leszámítva Bors bácsit (engem), aki bár lázas igyekezettel igyekezett részt venni, a heveder nyomás miatt szőrén Szellőn ez kisebb hatékonysággal sikerült.

Edzés után finom ebéd, majd a jól bejáratott CsePi (=csendes pihenő) várta a fiatalokat. A csepi alatt kiderült, hogy Bors bácsinál nem csak az igyekezet volt lázas, úgyhogy a vezetés kényszerpihenőt rendelt el, így én kiestem a rendszerből (de legalábbis jelentősen visszavettem az aktivitásból).

Közben a lelkes edzeni vágyók talpas íjászatot gyakoroltak az árnyat adó lovardában, majd alaki lovaglással és cavalettivel pallérozták lovastudásukat. A kis csapat összes tagja gyönyörűen teljesített a saját szintjéhez képest.

Az ozorai étrendsokkot pörkölttel enyhítettük, de mulatság nem volt, így a kiérkező Áronka csak a csapat fáradt tagjaival válthatott pár kellemes, de csendes (már amennyire a csapattól ez telik) szót. A rövid beszélgetés után mindenki álomra hajtotta a fejét.

Reggel korán ébresztő, majd a jó öreg reggeli torna következett. Persze nem csak a torna volt reggeli, hanem az utána következő házi és nem házi finomságok is.

Reggeli után a kis csapat nyergelt és el is kezdődött a délelőtti edzés, ahol a lovasok a kinti pályán gyakorolták az ugratás alapjait és élvezték a napsütést (illetve a legtöbben inkább csak eltűrték).

Az edzés után elfogyasztottuk a finom ebédet, majd végrehajtottuk a jól megérdemelt csepit. Csepi után újfent íjászkodásra adta fejét a társaság, ahol jó volt látni, hogy ebben is fejlődnek a fiatalok. Az íjászkodásban a lassan észhez térő Bors bácsi is részt vett, bár az utána következő futball meccsen csak a lelkes szurkoló szerepét vállaltam.

A földi gyakorlás után egy kis ismerkedés következett a környező pusztával, természetesen lóháton. A táborozók megnézhették a szárazság súlytotta környéket és integethettek a szürkemarha gulyának.

Este vacsoráztunk és közben megnéztük a perzsa győző szkíta hercegnő, Tamarisz történetét. A film után (illetve egyes esetekben közben) alvási tevékenységet folytattunk.

A reggeli rutin után Nagy Attila magas(abb) iskolája következett, ami kemény feladat elé állította a fiatalok, de szintjéhez képest mindenki szépen teljesített. Edzés után ebéd, majd csepi, majd íjászkodás következett.

Az előző napokhoz képest korábban lóra ültek a tanoncok, akik különböző feladatokkal melegítették a hátasokat a bemutató elemek gyakorlására. Aki szeretett volna az később belekóstolhatott a segédek feladatába is. A gyakorlás annak ellenére is jól sikerült, hogy Vércse, Domokos lova megpróbálta felnyársalni magát egy rosszul dobott kelevézre.

Az edzés után a táborozók fokozatosan a távozás mezejére léptek, a csapat ott maradt tagjai pedig finom lakomával és hosszú sztorizgatással zárta az eseményt.

Bors.