Gyermeknap (Felvidék) - Perbenyik

"Ígéret havának" utolsó reggelén nagy sürgés-forgás volt a Kecskeri pusztán. Ezen alkalommal csapatunk bizony a jelenlegi országhatáron túlra, Perbenyik városa felé tartott, ahol egy majális keretein belül jelenítettünk meg némit őseink életéből és harci kultúrájából. Praktikussági okokból három lószállító szerelvény indult útnak, kettő a pusztaságról, amiben Sanyi, Ari, Zolta és Gergő hátasa utazott, illetve egy a pezsgő életű Karcagról, amiben Laca és Máté lova foglalt helyet. Utóbbi a kecskeri-karavántól leszakadva indult, bizonyos iratok otthon felejtése végett, de Nagy Attila szerencsére behozta a lemaradást, habár én némely manőver közben falfehéren ültem az anyósülésen. Ezen téren mi szerencsések voltunk viszont sajnos Zoltát megtalálták a zsandárok egy bizonyos indokolatlan stop tábla figyelmen kívül hagyása miatt.

Ezt kiheverni betértünk egy az út szélén kialakult spontán lovas vásárra, ahol egy taktikai cserét tartottunk két lószállító rakománya közt. A cserét indokolta, hogy a Gergő által sokat lovagolt Füstös legnagyobb félelme az éhen pusztulás után a jámbor természetű Lajoska lovam jelenléte volt. Így hát behajítottuk őket egymás mellé a futóra had ismerkedjenek, Laca lova, Csillag pedig Talpas társaságát élvezte az út további szakasza során.

Egy örökkévalóságnak tűnő kalandos út után átléptük az országhatárt és harminckét másodperccel később elértük úticélunkat. A Majláth-kastély udvari környezete biztosította a lovas csata helyszínét. A kastély maga felemelő látványt nyújtott, így gyorsan lovainkat a "ménkűs pásztor" szolgálatára bíztuk és elindultunk körülnézni. A vendéglátás pazar volt, hajdani fejedelmeknek lehetett ilyen fogadása. Azonnal asztalhoz ültettek bennünket és neki is láttunk az ebédnek, amihez nagyszerű szőlő pálinka is dukált. Valószínűleg a lovak tudomást szereztek erről és az irigység kerítette őket hatalmába. A kisúji bemutató visszhangjára Szelim perzentált szegény Arinak egy kyokushin karate mozdulatot, oldalba rúgva szívós amazon harcostársunkat. Jutalmul az arab hátas kapott egy nyaklevest Sanyitól, így megszegve a "4 másodperces szabályt", ami kiváltotta Attila rosszalló tekintetét. Nagy eszmecserékre viszont már nem kerülhetett sor, elkezdődött a pálya berendezése, a lovasok bemelegítése és mikor minden készen állt megkezdődött a bemutató.

Az előadás során a konferálást az Attila-Marci duó adta, ami szerintem nagyszerűen sikerült. Mint ezen sorok írója, a bemutatót rettenetesen élveztem, számomra ez volt életem második éles bevetése és hatalmas élmény volt részt venni a harcban, valósággal ugráltam az örömtől. A produkció siker aratott, szerencsére Arit sem hatotta meg túlságosan Szelim szemtelenkedése, tökéletesen végre hajtott minden mutatványt, szívósságáról téve tanúbizonyságot.

Lovainkat lenyergelve még megnéztük a kastélyban működő iskolát, el-el kaptunk néhány kósza lángost, palacsintát majd el is indultunk volna haza, viszont Lajoskának eszébe jutott, hogy egyébként ő nem is szereti a lószállítózást, meg végtére szép itt a gyep, szóval ő maradna. Egy negyedórás, meglehetősen kaotikus győzködés hatására végül csak beadta a derekát, így el is indultunk hazafelé. Útközben megejtettünk egy megállást a cívisváros tesco-jánál, ahol egyéb sós áruk mellett, kötőféket, proteines- és laktózmentes túró rudit is vásároltunk. Legnagyobb megdöbbenésünkre időközben a Transporter példát vett Lajoskától és nem akart megindulni. Rövid szerelgetés után azonban "horkant" egyet és vihar sebesen indultunk tovább a Nagykunság szívébe.

Máté