Felvidéki Ősök Útján – Gúta

Június derekán csapatunkat hívta a kötelesség (és a Vermes Törzs) Gúta városába, ahol a "Felvidéki Ősök Útján" elnevezésű rendezvényre került sor, ami úgymond a bugaci Ősök Napja egy kísérő rendezvénye. A rendezvényre a dunai és a tiszai szárnyból indultak lovas harcosaink. Előbbiből Víg Bálint, Víg Zoli, Váradi Zsombi, és Zatykó Levi (aki a szervezést is bonyolította), utóbbiból Mészáros Laca és én indultunk a (számunkra igen hosszú) útnak. Földi segítőink Váradi Misi és Sebestyén Eszti, műsorközlőnk és szellemi vezetőnk Nagy Attila volt.

Péntek este érkezett a csapat szakaszosan. Lovaink elszállásolása után váltottunk még néhány szót, aztán az éppen kezdődő mulatság "altató" dallama mellett elszenderedtünk. Szükség volt az alvásra, hiszen a reggel hamar jött.

Mivel lovaink és lovasaink is igényelték a gyakorlást, így a rendezvény kezdete előtt kellett ezt megejteni, ami egy erős 5:30-as kelést eredményezett és 6:45-kor már fent ültünk a nyeregben. A gyakorlás befejeztével megtámadtuk és elfoglaltuk a gútai Tesco-t és fényt derítettünk arra a tényre, hogy a kék Transporterben kifejezetten érvényes a "sok jó ember, kis helyen is elfér" mondás.

A bevásárlást követően kisebb lazításra és egy ebédre került sor, viszont sokáig nem pihenhettünk, mert a seregszemlére el kellett kezdeni a lovakat tisztogatni.

A vonulásra való várakozás közben szerencsére nem unatkoztunk, néhány remek viccel Víg Zoli szórakoztatott minket. A sereg nagyrészt a messze tájról érkezett gyalogos hagyományőrzőkből állt, a lovas raj döntő részét mi és a Felvidéki Lovasíjászok Vermes Törzse adta. A seregszemle után meg is tekintettünk az előbb említett törzs harci bemutatóját, ami az egész csapatot lenyűgözte, hiszen kőkemény lovastudást, kitartást és ügyességet igénylő programot láthattuk. A nap hamar kezdődött, így viszonylag korán ágyba is bújtunk, pedig az éjjel több hiteles forrás szerint is nagy mulatság zajlott.

Másnap reggel szintén hamar keltünk. Hátasaink ellátása után néhányan gyakoroltunk még egy kicsit, majd a Szent Korona fogadására és rendezvényre kísérésén vettünk részt. A templomhoz való kijutás okozott némi fejtörést lemaradt csapattársaink számára, de szerencsére minden (és mindenki) időben a helyére került. Ezután egy tartalmas ebédet, és egy viszonylag hosszabb seregszemlét követően a Magyar Turán Szövetség gyalogos harci bemutatója után mi következtünk. Idén sem dobáltak meg minket paradicsommal, a tapsokból ítélve hoztuk a formát. Lovaink leléptetése után tartottunk egy rövid vásározást, majd összepakoltunk és az elköszönést követően elindultunk haza felé. Az út igen hosszú volt, de az egybehangzó beszámolók és az igazlátók szerint hajnali 1-kor már mindenki az igazak álmát aludta.

Máté