Május 14-16. Hódmezővásárhelyi Alföldi Állattenyésztési Napok -

Az év legzsúfoltabb hónapjában tovább folytatódott a portyázgatás. Csapatunk ezúttal a híres megyei jogú város, Hódmezővásárhely mezejére indult útnak, hogy négy alkalommal hívjuk kirándulni a nagyérdemű közönséget a sztyeppei nomádok világába. Az Alföldi Állattenyésztési Napokra már pénteken megérkeztünk, majd miután az akkor még létező magas fűbe egy (villany)pásztor segítségével megteremtettük a lovaink három napos apartmanját, rövidesen nyergeltünk hátasainkat és elindultunk az "A" szektorba. A rendezvény ezen pályájának különlegessége egyébként, hogy a közepén található bronz ló szobortól némely hús-vér fajtársának bizony a hátán feláll a szőr. Szerencsénkre a félelmetes fém csikókat idén kisebb takaró kerítéssel zárták el négylábú csapattársainktól, ami azért igen megkönnyítette a helyzetünket. A gyakorlás után megpihentünk, volt egy kis furulyaszó, halk nótázás a táborban, viszont igen hamar elnyomott minket az álom. (Nem így másnap…)

A reggel zökkenőmentesen indult, csapatunk maradéka is megérkezett a helyszínre. Reggeli után sebtibe' tartottunk egy gyors gyakorlást, hogy az új bemutató nagyon sokadik változata tökéletesen sikerüljön. Ezután érkezett az első éles bevetés, ami a gyakorlásoknak hála nagy sikert aratott. Én személy szerint 5 csillagosra értékelem, legalábbis ha jól emlékszem pont annyit számoltam mikor köböre közben csurom vágtában csapódtam be lábszárral az éppen lendületesen hátrafelé tolató Sárkány seg… fenekébe. De mindegy is, "csalánba nem üt a ménkű". Bemutató után elbotorkáltunk az ebéd irányába, amit egy lendületes szunyóka követett. Ez után következett a nap második bemutatója, ahol a jól begyakorolt és kiegészített "Harc és Játék" c. bemutatónkat tekintette meg a közönség. Itt szerencsémre nem láttam egy csillagot sem (hiszen Laca nem volt ott hasonló nevű lovával- a szerk.), viszont nem sikerült rosszabbul, mint az előző. A csata után neki álltunk lovaink villanypásztorát egy kicsit arrébb rakni, miközben Sárkány, "akinek a pányvája nem ér el odáig" sikeresen benyitott gazdája négykerekű otthonába, oly módon, hogy az oldalsó ajtót két méter messze repítette. (Igazság szerint valószínűleg a Vércse lehetett a rendszerbontó, de Sárkánnyal jobban él a történet.- a szerk.) A következő csapatprogram így a leszakadt ajtó visszaszerkesztése, melynek végére az ég is sikeresen leszakadt. Az esti hangulat viszont nem maradt el. Mátyus Marciék autójánál kifeszített ponyva alatt bizony neki állt az éhes társaság egy paprikás krumpli elkészítésének. A finom étel elfogyasztása mellett kialakult egy kis szolid pálinkázgatás, ami tartalmas beszélgetésekhez, illetve egy azóta a csapaton belül elhíresült ominózus "nemzeti konzultációhoz" vezetett. Az est végeztével a csapat honatyái megkíséreltek kikéredszkedni a bezárt kapu alatt-mellett-felett- vagy azon keresztül, viszont ezt a szabályt követő (és erősen követelő), minket ezzel sakkban tartó portás nemigen engedte. Egy jó félórás vitatkozás után, a régi nomád taktikát alkalmaztuk: a színlelt megfutatmodást, a részleteket fedje jótékony homály…

Másnap reggel a petyergő eső miatt nehezen bújtunk elő éjszakai vackainkból. Egy gyors helyzet felmérős reggeli után neki láttuk összerakni a napot. Délelőtt ismét a "Harc és Játék" került terítékre, a többi bemutatóhoz hasonlóan zökkenőmentesen. A bemutató után egy komolyabb kóborlásra adtuk a fejünket, a rendezvény helyszínt jártuk körbe. Sok jó emlékkel bővült ez a túra is, volt akinek az éhsége csillapodott, másnak a kondája bővült. Akiben volt még némi ehetnék' az sem szomorkodott sokáig. Egy rövidke ebédet követően elkezdtünk készülni, zárásként a fent említett bronz lószobros "A" szektorban került sor a Sztyeppei lovasnomádok útján címet viselő új bemutatóra. Összeségében ez a program is jól sikerült, bár voltak emlékezetes pillanatai. A teljesség igénye nélkül volt egy késleltetett kopjatörés, egy nyugati lovag, aki akkorát esett halálában mint egy pad' ajtó, illetve a Máté - Huba féle csattanó béka póz, avagy hogyan kell esőben lovasbirkózás veszítése során földet érni. Végül is minden jól sikerült, nagy taps közepette hagytuk el a területet (bár voltak kellemetlenkedő fogatosok idő túllépésre hivatkozva). Táborba érkezés után annak bontása következett, ami Pusztai Róka módon, elég gyorsan ment. Lovainkat felraktuk a kamionra, amiről kiderült később, hogy sárban szeret "helyet csinálni" magának, de sikerült az elvitt lökhárító ügyében egyezségre jutni. Miután az állapotok megengedték, meg is indultunk haza.

Máté